A magyar-horvát kiegyezés az osztrák-magyar kiegyezést követően indult tárgyalások lezárása 1868-ban Horvátország és Magyarország egymáshoz fűződő viszonyának rendezéséről. Az egyezség Horvát-Szlavónországnak belügyi autonómiát biztosított.
Horvát-Szlavónország a Magyar Szent Korona tagországa lett, melynek élén a mindenkori magyar király által kinevezett bán állt. Belügy, igazságügy, vallásügy és közoktatásügy terén önkormányzati jogot kapott, viszont Magyarországgal közös ügy maradt az udvartartás költsége, az újoncmegajánlás, a véderő, és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek.
A horvátot hivatalos nyelvként használhatták a belső közigazgatásban és önálló horvát kormány alakult Zágrábban a horvát bán vezetésével. Ezeken felül a magyar Országgyűlésbe a horvát országgyűlés 40 képviselőt delegálhatott az alsóházba, kettőt a felsőházba, valamint a két ország kapcsolataiért felelős horvát-dalmát-szlavón tárca nélküli minisztert.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar%E2%80%93horv%C3%A1t_kiegyez%C3%A9s
valamint http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Tortenelem/14Szab%F3_Marjanucz/html/4_2.htm