A törvényhozás menete a reformkori országgyűléseken

Kattintson a rajzon arra az elemre, amiről többet szeretne megtudni! Uralkodó Felirat   Leirat Felsőtábla Egyeztetés Alsótábla   Követek Vissza a főoldalra Megyegyűlés

Felsőtábla A rendi országgyűlés (diéta) 1848 előtt a kiváltságos rendeket tömörítette. Felsőtáblájára a főurak (mágnások), a katolikus és (1792-től) a görögkeleti püspökök személyesen kaptak királyi meghívó levelet. A helytartótanács (kormány) elnöke, a nádor volt egyben a felsőtábla elnöke, ahol a király által kinevezett főispánok és zászlósurak is jelen voltak. Az alsó- és felsőtábla üzenetváltásokkal igyekezett közös feliratban megállapodni, s ezt terjesztették a király elé, aki vagy elfogadta, vagy kifogást fűzve hozzá, újabb tárgyalásra szólított. A főrendek körében 1840-ig élt a, és szavazatmérlegelés szokása sem őket, sem a királyt nem kötötte szokás abban, hogy meddig és hányszor utasíthatják még vissza az alsótáblai többség határozatát. Az elkészült törvényeket az uralkodó az ülésszak végén együttesen a közös dekrétumban szentesítette és ennek példányait a törvényhatóságokhoz (megyékhez, kerületkehez, városokhoz) szétküldve hirdette ki. Felhasznált irodalom: A magyar állam története 1711-2006 tananyag